A repteri transfer kivetelevel vegig elkerultuk a vilaghires Tokyo-i dugokat. Eskuszom, olyan volt ott kozlekedni mint egy alvo kisvarosban hetvegen. Csak a belulrol csipkevel boritott taxik, a mikrobusz meretu kukas autok, mini teherautok es a buszok jarnak tobbnyire a varosban. Parkolo annyi van mint Londonban: 0.
10 eve meg csak 1 Eszak-del iranyu fout volt, ami nem volt eleg, egyszeruen nem lehetett kozlekedni. Valltozott azota a helyzet, fel eve adtak at a harmadik utat. Ez a harmadik ut egy, a varos alatt furt 2x2 savos alagut, nekem ugy tunt akar 6-7 kilometer is van a feljarok kozott. En a legjobbakat kivanom nekik, de ez azert bator. Ugye, volt mar 1000 fokon ego alagut Olaszorszagban, a Csalagutban, ahol vonatra raknak minden jarmuvet es van egy kozepso mento alagut is, mikor langgra lobbant egy kamion, napokig tartott mire legalabb egy iranyba ujra meg tudtak nyitni.
Narita erkezeskor egy Ferihegy meretu repuloternek tunt, tovabbindulaskor realizaltam, akkora mint Gatwick. Jo idoben kiertem, megis egy orat alltam sorba (jo hogy, a Cairns-i gep is tobbszaz szemelyes Jumbo Jet volt).
Eloszor nem is hittem a szememnek, mennyi kulfoldi van. En alig lattam oket az ott toltott ido alatt. Amin viszont totalisan kiakadtam, az az, hogy az Ausztralok Japanba jarnak sielni, van aki sajat sileccel. A sorbaallas alatt legalabb 40 silecet adtak fel a szemem lattara. Szerintem ez a sznobsag teteje. Tudom, van fedett sipalya Dubai-ban is, de azok olyan gazdagok, hogy minden hulyesegre van penz. De az, hogy egy Ausztralnak miert hianyzik a sieles az eletebol azt nem ertem. Itt nagyon sok gazdag ember elhet, hogy ennyi sielo legyen egy pentek esti gepen. Az ut Cairns-ba Tokyo-bol 7 ora, onnan meg at kell szallnia es meg legalabb 4 orat repulnie egy Ausztral nagyvarosig. Akinek erre penze es ideje van, az gazdag ember, es tuti sznob.
A Jetstar nevezetu budget legitarsasaggal utaztam. Olyan mint az EasyJet. Meg a ceg szine is ugyanolyan. Viszont a kiszolgalas gyengebb, es egy ilyen hosszu utra azert tul sokba kerult a jegy ahhoz a szinvonal alatti szolgaltatashoz amit nyujtanak.
Jegyvasarlaskor ki kell valasztani az ulohelyet, check-in-nel meg uj helyet adnak. A kozepso 4-es ulessorba kerultem, mellettem 6 honapos gyerekkel egy paros aki hamar elintezte, hogy atkeruljenek a felig ures business osztalyra. Jobbrol tolem egy 3 gyerekes ritka bunko csalad, amikor leesett az asszony zoknija, felvettem, atnyujtottam, erre kitepte a kezembol, meg se koszonte.
Fizettem, hogy legyen on board entertainment system, amit 3 percig se hasznaltam, mert olyan szar filmek voltak rajta, es a kajat amibe csak beleturtam este, reggel mar nem kertem.
Elovettem a netbook-ot, gondoltam irom a Japan elemenyeimet, de olyan faradt voltam, elszunditottam. Arra ebredttem, bunkoek kisebbik gyereke fekszik a mellettem levo 3 ulesen mezitlab, az on board entertainment system es a netbookom atpakolva az elottem lenyitott talcara. Az ut razos volt, de a pilota egyszer sem kapcsolta be a biztonsagi ov jelet, gondolom, hogy ne ebredjenek fel az utasok. Szar volt az egesz.
Cairns kozel Bali-val van egy magassagban. A repuloteren folyt a para az ablakokon. Olyan volt mint egy gozfurdo! Felvettem Billat (a Tokyo-i szallodas kepen lathato ritka gusztustalan csomagomat). Mar Tokyoba erve volt rajta egy 10 cm-es szakadas, Cairnsban mar teljesen szet volt szakadva a teteje. Annyira ki voltam merulve, hogy be se jelentettem a kart, pedig a biztositas fedezte volna. Hidjetek el, a sok repules es a 2,5 eszmeletlen nap Japanban teljesen kimeritett. Egyszeruen eszembe se jutott masnapig.
Utana kovetkezett a vamellenorzes. Az elottem allo Ausztralok es ferde szemu utasok csomagjait teljesen szetkaptak, vartam, tan meg motozas is lesz…nagyon lassan haladt a sor, pedig en hamar az ellenorzeshez ertem. A kutyas vamosok eppen egy masik gephez voltak rendelve.
Az egyik volt kollegam mondta nekem, Nagy-Brittaniaba szuletni, vagy Britt utlevelt birtokolni egyenlo a lottonyeremennyel. Jol mondta.
Ram kerult a sor. Muttattam, en a Kiralyno neveben utazom, mosolyogva megkert a vamos, rakjam fel a 130 literes csomagot a scan gepre, atert 3 masodperc alatt, utana nagyon kellemes idotoltest kivantak nekem. A sorban meg csak lesett a sok looser.
A szinten £50-os szallasomhoz ingyenes repuloteri transfer is volt, ami ugyan a bookings.com-on nem volt feltuntetve, viszont a szallodai weboldalon igen. Egy ingyenes telefonon kellett felhivni egy koordinatort, hogy jojjenek ertem hajnal 6-kor.
A hang modta, beteg a sofor, fogjak egy taxit, majd a szalloda visszateriti, es szol a szallodanok, hogy erkezem. A hihetetlen para miatt a taxi hatso ulese fel centi vastag muanyaggal volt boritva! A kornyezo hegyek gyonyoruek voltak (masnap fenykepeztem) parafelhokbe voltak burkolodzva.
A 10 perces utert AU$ 25 –t azaz £15-ot kert el. Egy vacsora ara! Durva. A recepcios az ajtoban vart es a soforrel visszaadata nekem a penzt, adott neki egy csekket.
Elso dugoba beloktem a fenykepezogep toltot. Termeszetesen a telefonom is ujra mukodott. Mondta a no, sajnos delutan 2-ig nem lehet becsekkolni, vannak a szobamban, de a (dohos) internet szobaban ledolhetk. Kisebb ellenallas utan csak meggyozott hogy reggeliztem AU$ 15-ert az egyik medence mellett, adott egy diszkont vouchert, amugy AU$ 20 lett volna.
A AU$ 4-os minibusz csak 9-tol jart a varosba, igy egy rattan szeken tort tovabb a seggem meg 2 orat.
Kozben recepcioscsere volt, mondtam az ujnak a mosdoban felfrissitem magam mielott bemennek a varosba sim kartyat es uj taskat venni. Mondta, pont kesz a szobam, becsekkolhatok (reggel 10 –kor!).
A szoba ajtaja egy 2x2 savos utrol nyilt ami ejszaka nagyon zajos volt, viszont a terasz erre a medencere nyilt. Azonnal csobbantam egyet! Annyira jol esett, hogy elmondhatatlan.
Utanna beallitottam az angol telefonom, hogy 1 ora mulva ebresszen…aha, szegeny ugy meg volt zavarodva az idozonak es a kozelben levo nemzetkozi datumvalaszto vonal miatt, hogy 2 nap mulva akart ebreszteni. Valahogy magamtol felebredtem a busz indulasa elott 10 perccel, meg torulkozo nyomokkal az arcomon felszalltam a buszra. Egy mammerrel beszelgettem, es leszalltam a bevasarlokozpontnal.
Cairns a Nagy Korallzatony kapuja. Itt vasarol be mindenki a nagy utra. Minden van. 2 ora kodorgas utan megvettem a taskat egy valag penzert. Ez 110 literes, ugyan nem pakoltam tele Billat, de cipokanallal fertek az uj taskaba a cuccaim.
Vegul is 3 evszaknak megfelelo ruhatarat kellett hozni, Japanban tel, Ausztraliaban nyar, Uj-Zealandon es Hong Kong-ban tavaszi ido van. Kell a nagy taska. Vettem sim kartyat es egy Nike turaszandalt is ami 20 perc mulva veresre torte a labam.
Szoval ezekkel a baromsagokkal voltam kenytelen elfoglalni magam ahelyett hogy a Kuranda vasuton tettem volne egy Dzsungel turat…
A Cairns-i tengerpart egy sartenger. Olyan a viz szine mint a Dunae. Mivel ez nem tul vonzzo, epitettek egy hatalmas medencet a belvaros partjara amit Espalandanak hivnak.
Este mar semmire nem maradt erom, egyebkent is hajnal 5:30-kor kellett kelnem mert ismet menni kellet a repuloterre.
