Te Anau-ban husz perc kesessel ugyan de csak elokerveredett a buszom es elvitt a Manapouri to partjan levo Pearl Harbour-ba. A Doubtful Sound nevu fjord-ot a Manapouri tavon atkelve egy murvas uton lehet megkozeliteni a szarazfold felol. A mai napig a vilag egyik legelszigeteltebb helye.
A Manapouri tavi hajokazas is egy katamaranon tortent es a taj ugyanolyan szep volt mint a fjordoknal mivel a korulvevo hegyekbol lezudulo esoviz itt is rengeteg vizesest kepez.
Nagy buszkeseggel mutogattak az elektromos eromuvet amit a to vegebe epitettek. Haat, ennel rodnabb dolog ritkan epul. Ertem en, kell nekik az aram, de a Fjordlatogatas utan az eromu belso megtekinteset en mar nem igenyeltem.
Felszallitottak bennunket ket buszra, es elindultunk a hegyekbe a murvas uton. En egy nyugdij koruli nemet fazon melle ultem, es a napot tobbe kevesbe egyutt is tultottuk.
Felszallitottak bennunket ket buszra, es elindultunk a hegyekbe a murvas uton. En egy nyugdij koruli nemet fazon melle ultem, es a napot tobbe kevesbe egyutt is tultottuk.
Erdekes ez az utazas dolog. Osszetalalkozol emberekkel, beszelgetsz veluk, egyutt megkajaltok, utana mindenki megy a sajat kedvere fenykepzeni, nezelodni, megint egymas melle keveredtek, beszelgetes es a nap vegen egy mosollyal elkoszon az ember. A masik nevet sokszor nem is tudod, de nagyon jokat beszelgettel es rengeteg hasznos infot csereltel. Es ez igy van rendben. Aztan ha masnap megint veletlenul osszefuttok valahol akkor olyan, mintha a legjobb baratok futtottak volna ossze.
A buszsofor a legjobb fej volt, vegigrohogtuk a 18 km-es murvas hegyi utat, amit majdnem 40 perc alatt tesz meg a busz a Willmott hagon keresztul. Meg is alltunk egy parkoloban ahol felfogtam, hogy meg rajtunk kivul 6 busznyi ember tart Doubdful Sound fele. Mondta a sofor, egy fenykep erejeig all itt mindenki meg, igy tulekedni kellett, hogy odaferjen az ember a latkephez.
Megerkeztunk a Doubtful Sound kikotojehez, Deep Cove-hoz. Felraktak bennunket az ujjabb katamaran hajora, ezuttal egy 3 oras utra. Van egy olyan vitorlashajo, amin egy ejszakat el lehet tolteni a fjordon. Eppen fordult az obolben amikor szalltunk fel a katamaranra.
Nem esett az eso, pedig a Milford Sound-nal eppen az volt a szerencsem, hogy esett, majd kiderult az eg, igy a hegyek oldalan rengetek kis vizeses volt es derus idoben is tudtam kepeket kesziteni. Itt az ido csak borus volt, nem sutott ki a nap.
Viszont abban hatalmas szerencsenk volt, mondta a kapitany, hogy nem szoktak kijonni egeszen a Tasman tengerig mert alltalaban hatalmas hullamok vannak, most viszont csak 1 meter magasak voltak, igy mar a tengeren fodultunk meg. Nehany kis sziget tori meg a tenger hullamait amin fokak lazitottak. Sajnos a palackorru delfinekbol csak annyit lattam, hogy tollunk 40 meterre kopik a vizet, de nem jottek a hajo melle uszni. Az itt elo palack orru delfinek nagyobbak a szokasosnal, majdnem 4 meteresek.
A viz 11- 12 C-os es 90 meter mely a legsekelyebb ponton, 430 meter a legmelyebbnel. Itt is gyonyoru mohazold a viz es a teljesen tukorsima.
Doubtful Sound-ot Doubtful Harbour-nak nevezte el Cook kapitany 1770-ben, aki nem mert behajozni a fjordba, mert attol felt, nem fog tudni kihajozni onnan, mert ott csak Nyugat felol fuj a szel. Kesobb balna es fokavadaszok neveztek at a helyet Doubtful Sound-ra. Alessandro Malaspina egy Spanyol altal vezetett kiserleti expedicio soran 1793-ban Felipe Bauzá y Cañas terkepeszt kuldte be egy kis csonakkal aki tokeletes terkepet keszitett nem csak errol a fjordrol de a kornyekbeliekrol is.
A Tasman tengerrol visszafele a kapitany mondta, le fogja kapcsolni a motort, hogy halljuk az esoerdo hanggjat. Kerte, jojjenek ki az emberek a hajo nyitott fedelzetere, de csak akkor, ha teljes csondben maradnak, megallnak egy helyben, meg a fenykepezogepet sem kattingatjak. Fantasztikus elmeny volt!
Visszafele a Willmot hagon mondta a buszsofor, az arameromu megtekintese nem kotelezo, igy leszalltunk a nemet fazonnal es egy nemet lannyal. Nagyon jol elbeszelgettunk. Mar regen eszrevettem, a ferfi kezen van gyuru, de az asszony nincs vele. Elmondta, nemreg halt meg a felesege es ezt az utat egyutt szerettek volna megtenni, most pedig egyedul teszi meg. Nagyon szomoru volt, epp a 4 honapos utja felenel tartott, vegigvezette kocsival Sydney-tol Eszakig a Bruce Highway-t amig birta az aradasok szeleig, majd nyomta vegig Uj-Zelandot is egyedul kocsival.
A lany masszor, mondta nagyon bele szokott faradni, hogy egesz nap beteg emberek sirankozasat hallja, es o rendszeres utazassal teszi szebbe az eletet. Tavaly is volt Uj-Zelandon, akkor egyedul egy 5 honapos ut kereteben. Mondta, a maganyos utazasnak megvannak az elonyei de sok hatranyai is van, es az 5 honap utazas terhesen hosszu volt. Most a pasijaval utazgat, jovo heten mennek haza, de o meg elugrik 5 hetre Kubaba egyedul. Kerdeztem mit fog ott csinalni? Mondta, berel egy autot es korbevezeti a szigetet. Es ez egy nemet masszor fizetesebol…?
A Manapouri tavon mar visszafele be kellett iktatnom egy 20 perces alvast. Annyi ido volt, hogy a kikotoben felvegyem a hatizsakom es mar ment is a busz Queenstown fele, pont azzal a soforrel aki ket nappal elotte a kinai buszt vezette. Emlekezett ram. A 20 perces alvas annyiban segitett, hogy nem aludtam el a 2,5 oras buszuton es vegre lottem egy-ket birkas kepet is.
Szerencsem volt, mert a motel tulajdonosa eppen zarta a recepciot este 8-kor, mert neki vacsorazni kellett mennie a varosba. Mivel mar ket napja nem ettem meleget, es egesz nap csak egy szendvicset ettem, kopogo szemekkel en is elmentem a parszaz meterre levo kozpontba es ettem valami azsiai tesztat, ami az eheto kategoriat utotte meg, de legalabb forro volt.
