Sunday, 13 February 2011

Uj-Zelandi Alpok alja

Szinte nevetseges, hiaba fenykepezgetek, a kepek nem adjak at a lantvanyt. Ez olyan, mint magyarazni valakinek aki meg nem latott Ementali sajtot, hogy tessek, itt egy teglalapra vagott szeletrol egy fenykep, egyebkent a sajt pedig kereded es nem teglalap alaku es tobb tiz kilos. Ha a Gyuruk Urabol megneztek egy reszt akkor az jol atadja mennyire lelegzetelallito ez a hely. Igyekeztem, de az en kepeim nem jok.


A kepek tulnyomo resze a buszbol keszult. Komolyan mondom, ha annyiszor megalltunk volna ahanyszor en szerettem volna, harom het alatt sem tettuk volna meg ezt a 600 km-t Queenstown-ig. Christchurch utan az elso keresztezodesenel harom fenyofa csoportosulasa alatt gyonyoru dombsagok elotereben  ferfifej meretu poffeteggomba vagy tiz ucsorgott. Nem allithattam meg a buszt, hogy bocs, en fenykepeznek es most a kis svajci bicskammal atrugranek a keritesen egy olyan gombaert mert szivesen kirantanam esete vacsorara a szallasomon….fenykep kedveert sem lehet masodpercenkent megallni.
Aztan ahogy elersz az Alpok aljara, mar csak porogni szeretnel, mert talan kamera kene ide fenykepezogep helyett, hogy valami atjojjon a tajbol. 

Tenyleg ugy gondolom, itt biciklivel kell kirandulni. Talan evekig tartana mire minden latvanyt sikerulne feldolgozni, de sikerulne. A buszos turaban az a jo, hogy nem te vezetsz, igy latsz mindent, viszont nem allhatsz meg ahol szeretnel. Kocsival jonni viszont annak szivas aki eppen vezet, mert vezetes kozben ezeken a kanyargos utakon figyelni kell, meg halad is a forgalom, tehat aki vezet, az biztosan lemarad az egesz latvanyrol.


A busz mar reggel 7-kor vart ram a szallas elott. Meglepetesemre, valami buszberlest hirdettek az oldalan, es nem egy otven szemelyes, hanem husz szemelyes busz volt. Kicsi, a csomagok szallitasara kitalalt utanfutot huzott maga utan. Ket azsiai ult mar a buszon, minek ajtaja indulas utan 3 masodperccel elromlott, es egesz uton kuzdott vele a sofor. Lassan megtelt a busz azsiaival, aztan verge felszallt harom idos hazaspar, Skot, Angol es Amerikai nyugdijjas, az utobbi importalt Vietnami feleseggel. 
Egy ora mulva be nem tervezett megallot tartottunk egy utmenti parkoloban. Utobb kiderult, az egyik utast elfelejtette felvenni a sofor Chirstchurch-ben, akire fel orat vartunk meg, de addigra sem ert oda taxival. A vegen feluton ert be minket a csaj.  A varakozas alatt a nyugdijjasok fellazadtak, hogy mi az, hogy nem az eredeti 50 szemelyes buszon utazunk es, hogy milyen gusztustalan ez a parkolo…en meg nem is ertettem mi a bajuk.
A helyi volanbusz (Gray Line) valami buszallomanyal kapcsolatos gondba kerult, de kibereltek egy cegtol egy kisbuszt, hogy azert mi megis eljussunk Queenstown-ba. Mi a gond? Orulok, hogy ilyen rugalmasak/talpraesettek voltak! Egy autout menti parkolonal megalltunk varni valalkire. Mi a gond? Szerintem semmi. Az Amerikai karomkodott, a Skot nyugger meg addig verte magat mig a sofor, aki a legprofibb es hihetetlenul lelkes idegenvezeto is volt egyben, odadta a telefonjat, hogy beszeljen rajta a fonokevel. Eredmeny: ezen serelmek miatt karpotlaskent ingyen ebed mindenkinek a Cook hegy labanal egy klassz etteremben. A kep az elso latvanyossagnal a Tekapo to-nal keszult.

Innen csak egy roved ut a Pukaki to ahonnan szerencses esetben lathato a Cook kapitanyrol elnevezett hegy. Mindket to szine szurkeskek, mivel a hegyi folyok folyamatosan viragpor finomsagura csiszoljak a sziklakat es koveket ezert a kopor nem tud leulepedni a vizben.

Ezen a hegyen gyakorlatozott Sir Edmund Hillary mielott elsokent meghoditotta volna az Everest-et. Igaz, az vitatott, hogy o ert-e valoban fel elsokent…

A nyuggerek altal kihisztizett ingyenebed kovetkezett a Hermitage Hotel-ben a Cook hegy labanal, mely hegyet  egyebkent Cook maga sosem latott.







A Mackenzie medencet a leghiresebb es megdobbentoen gyonyoru Lindis Pass-on keresztul hagytuk el. Telen ezt hetente tobbszor lezarjak a veszelyes utviszonyok miatt.






Csinaltam itt vagy 10 kepet, a hegyek tobbsege szonyegszeruen mindenfele pamacsnovenyekkel vannak boritva, de minden kanyarban valltozik a taj.







Meg megalltunk a Jones csalad gyumolcsboltjanal ahol a regio osszes gyumolcset arultak. Ami a legjobban tetszett az a 30 cm-es toboz az asztal also polcan!




Amire viszont nem voltam felkeszulve, az hago utolso szakasza. A sofor tolta neki mint az allat, mi meg idegbetegen probaltunk egy-egy kanyarban fenykepezni ugy, hogy a hegyek es a folyo is egyszerre benne legyen a kepben, viszont a busz ablakerete azert megsem…





Nagyon faradt voltam mire Queenstown-ba erkeztunk, pedig meg csak este het volt. Mindenkinek mas hotelben volt a szallasa, es mindenki mas turara indul tovabb a kovetkezo napon. En meg kotelessegtudoan megirtam a bejegyzes tervezetet es kivalogattam a feltoltendo kepeket majd beajultam az agyba.